Több írásomban is boncolgattam már a kérdést, hogy mi a különbség a – bárkiből avanzsálódható – ingatlanügynök és egy valóban képzett, hivatásának élő szakember között. Beszéltem arról is, hogy egy valóban hozzáértő ingatlanspecialistának milyen színvonalas oktatásokon és képzéseken kell részt vennie ahhoz, hogy egyáltalán belekezdhessen a munkába, s arról is beszámoltam, milyen feltételeknek kell megfelelnie munkája során folyamatosan, hogy a szakmában maradhasson.
Jó esetben ezt már egyre többen tudják, és oda is figyelnek, kivel dolgoznak együtt, ha ingatlanjukat értékesíteni kívánják, vagy épp vásárolni szeretnének.
Manapság sajnos láthatóan nő az úgynevezett csalók mozgástere, az emberek túlzott jóindulatának, vagy úgy is mondhatnám, naivitásának „köszönhetően”.
Ennek az írásomnak az adta az apropót, hogy szinte minden héten hallok ismerőstől, ügyféltől olyan esetről, amikor megpróbálják átverni őket. Ez abban nyilvánul meg, hogy naponta többször is felhívják őket telefonon a hirdetésükre „jelentkezve”, s a beszélgetés során hamar fény derül arra, hogy az érdeklődő valójában egy ingatlanközvetítő. Hiába írja bele a hirdetésébe, hogy „Ingatlanosok kíméljenek”, vagy „Közvetítők ne keressenek!”, mégis csörög a telefon, s a vonal túlsó végén mégis csak egy ügynök rabolja drága időnket.
A csalók ennél körmönfontabbak és sajnos túl messzire mennek. Ők nem ingatlanközvetítők, noha annak adják ki magukat és igen komoly veszélynek teszik ki az eladókat, a hirdetési portálokról nem is beszélve, melyek hírnevét is képesek a sárba tiporni.
Rengeteg a vidéki tanuló, aki Budapesten kényszerül lakást bérelni, a fárasztó és néha megoldhatatlan ingázás helyett, ez hosszú évek óta így van, és ezt a kényszerhelyzetet sajnos a csalók igen ügyesen próbálják kihasználni. Az albérlet a fővárosban egyre kevesebb, pláne a jobb környéken lévő, elfogadható áru és megfelelő küllemű kiadó lakás.
Nem egy példa van arra, hogy a szélhámosok – a nagy érdeklődésre való tekintettel – „rajszerűen” jelennek meg egy-egy területen, az albérletek környékén. Természetesen nagyon csábító áron kínálják áldozataiknak a lakásokat, ám azzal a feltétellel, hogy azt már látatlanban kénytelenek lefoglalózni. A csalók által meghirdetett, és áldozataik által lefoglalózott ingatlanok viszont nincsenek a hirdető tulajdonában, sőt az esetek oroszlánrészében egyáltalán nem is léteznek! Amikor a foglalózás után az átvert, jóhiszemű bérlő ellátogat a megadott címre, a legtöbbször azon a házszámon nem is talál ingatlant. Nem nehéz kitalálni, hogy az előre kifizetett „foglaló” természetesen elúszott.
Az egyetlen megoldás, ha nem dőlünk be a csalóknak. Más alternatíva sajnos nem létezik, mert őket megtalálni, és így felelősségre vonni, illetve pénzünkhöz visszajutni majdnem, hogy lehetetlen.
Profikról van ugyanis szó, hiszen amikor hirdetést adnak fel, még IP címüket is elrejtik, úgynevezett magánhálózatokat használnak, mely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a beazonosításukat. Már feljelentések is vannak ellenük, de tudomásom szerint még a rendőrség sem jutott eredményre az ügyekben, természetesen a nyomozás folyik.
A közelmúltban arról is olvastam, hogy a csalók fizetős hirdetéseket is feladtak, így próbálva még hitelesebbé tenni magukat, illetve elérni, hogy ajánlatuk minél több emberhez eljusson. Persze nem saját pénzüket fektették be, a fizetéshez bankkártyákat „törtek fel”. Szerencsére, ha a hirdetési oldal tudomást szerez ezekről a dolgokról, azonnal törli a hirdetést és feljelentést tesz a hatóságoknál. Fontos azt is megemlíteni, hogy a nagy hirdetési portálok moderációjával több munkatárs is foglalkozik, és ezért igen ritkán fordul elő, hogy a csalók hirdetései ezeken az oldalakon megjelenhessenek. Viszont annak, aki már beleesett csapdájukba, és kifizette a pénzt, annak ez sovány vigasz, hisz a legtöbb esetben – a csalók fentebb említett profizmusa miatt – pénzüket talán sosem kapják vissza.